Ayrton Senna 41 Forma-1-es győzelme
Szöveg: Derecskei Zoltán
21 évvel ezelőtt, 1985. április 21.-én aratta első Forma-1-es győzelmét Ayrton Senna az estorili ringen Porugáliában. A brazil klasszis az első rajtkockából indult, s az esős időjárásban szinte könnyedén nyert. A második helyen a Ferraris Michele Alboreto, míg a harmadikon a Renault-os Patrick Tambay végzett. Az akkor megszerzett sikert a következő években még további 40 követte, amit most érdekességképpen fel is sorolok. Senna a legtöbb győzelmet Monacóban aratta, szám szerint 6-ot, amit a mai napig senki (Még Michael Schumacher sem!) sem tudott felülmúlni. Ezek közül kettőt ki is emelek, mert azok eléggé érdekesek voltak. 1991-ben itt szerezte meg a McLaren csapat 90. győzelmét, míg egy évre rá a brit Nigel Mansellt verte meg alig 0,2 s-mal. Hogy mennyire is volt ő az utcai pályák mestere, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az Egyesült Államokban aratott 5 diadala. Ebből 3-szor Detroitban, míg kétszer Phoneixben győzött, igaz az utóbbi helyen 1990-ben eléggé meggyűlt a baja a Tyrelles Jean Alesivel, akit csak másodjára tudott maga mögé utasítani.
A másik kedvenc ringje a belgiumi Spa volt, ahol szintén 5-ször nyert, ebből 4-szer (1988-91 között) egymás után. 4 győzelmet sehol sem szerzett, ellenben 3 helyen ért el mesterhármast. Németországra valóban az előbb említett szó az érvényes, igaz 1989-ben Prostot, míg 1990-ben a Benettonos Alessandro Nanninit kellett maga mögé utasítania a boxkiállása után. San Marinoban is hasonló a helyzet, viszont ott 1991-ben a csapattársán Bergeren kívül mindenkit lekörözött az esős pályán.
Kis hazánkat nagyon szerette a bajnok, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a 8 indulásból szerzett 3 győzelme és a 4 második helye. Duplázni 6 országban tudott, s ezek közül talán mindennél jobban kiemelkedik a hazája Brazília. Azonban mind 1991-ben, mind pedig 1993-ban nagy szüksége volt az égi áldásra, mert először a McLaren Honda rakoncátlankodó váltója, míg másodszor a kocsi és a Ford motor alapvető gyengeségei miatt csúszott ki majdnem a kezéből a végső siker.
Az eső Ausztráliában is főszerepet kapott, mert emiatt 1991-ben csak 16 körig tartott az adelaide-i megméretetés, s így ő a félbeszakított futamon 10 helyett csak 5 pontot kapott. Egyben itt nyerte meg utolsó versenyét is 1993-ban. A másik olasz pályán a monzain sem volt éppen szerencsés, mert a három „elvesztett" futam után csak 2-szer tudott itt győzni. Igaz 1992-ben is csak azért, mert mindkét Williams Renault műszaki problémákkal küszködött. Japán földön ugyan 3-szor (1988, 90 és 91) is világbajnokká avatták, de itt is csak 2 sikere (1988, 93) volt, a második pedig nem éppen barátságos hangulatban, mert az akkor újonc Eddie Irvine-t a tiszteletlen szövege miatt a boxban pofonvágta.
Kanadában azonban egyszer nagyon nagy szerencséje volt, még 1990-ben. Gerhard Berger a csapattársa ugyan elsőként szelte át a célvonalat, de mivel a rajtnál kiugrott, ezért egyperces büntetést adtak hozzá az idejéhez, s így Senna vehette át a helyét a dobogón. A hispánoknál is csak kétszer (1986, 89) győzött, de 1986-ban is mindössze 0, 014 s-mal verte meg Nigel Mansellt. S végül 3 olyan hely maradt, ahol csak egy diadalt aratott: Nagy-Britannia, Mexikó és az Európa futam. Utóbbi hely azért érdekes a számára, mert 1993-ban az esős versenyen az első körben 4 autót is megelőzött, s így a célvonalon már elsőként haladt át, s később majdnem 1 perccel előzte meg a két Williams Renault-t. A fenti felsorolás után talán mindenki elismerheti Ayrton Senna vezetési tudását, hiszen ő tökéletesen áthidalta az ember, a technika és a természet korlátait, s ezzel feledhetetlen győzelmeket aratott. Bár az utóbbi időkben a német Michael Schumacher szinte minden rekordját megdönti, de az általa elért sikerek örökre megőrződnek a rajongók szívében... |
Azért nem én, mint az oldal szerkesztője fogalmaztam meg Ayrton Senna életét, mert szerintem Derecskei Zoltán tökéletesen, és szívhezszólóan ír. |